Nagy Bandó András /// A Szamárfül Kiadó webáruháza

Optimista előrejelzés: 2022. november 12-én leszek 75 éves. Ez a könyv akár emlékiratként is olvasható, de nem egészen az.

Az Énciklopédia című első blokkban, mintegy 400 egyoldalas novellával két sávban haladunk az emberiség történetében, az egyik a Darwini, evolúciós vonal, a másik pedig a zsidó-keresztény kultúrkört meghatározó vallási vonal, a Biblia soraiból építkezve. Kalandozunk a régi görögök világában, Rómában, és novellákat olvashat az olvasó az emberiség legkiemelkedőbb személyiségeiről, mindegyik fura, csattanós véget ér. De itt sorakoznak életem meghatározó alakjai is, azok, akik hozzám tettek, és azok, akik részesei és társai voltak az eddigi életemnek, köztük Montágh Imre, Esterházy Péter, Kaposy Miklós, vagy például Bitó László, akinek a szemem világát köszönhetem, hiszen az ő csapata szabadalmaztatta Amerikában a zöldhályog ellen való Xalatan és Xalacom szemcseppet. De írtam egykori szomszédomról, technikumi iskolatársamról, Gyovai Böbéről is, aki a legrégibb barátom, vagy például Györffy Sanyi bácsiról, a biokertészről, akivel Szabadkától Orfűig verseltünk egyvégtében. Addig araszolunk, míg a mába jutunk, hogy számot vethessek az életemmel és beszélhessek a botránnyal fölérő, de megnyugvással elfogadható halandóságról.

A kötet záró blokkja a Danse macabré egy fantáziaszülte, szarkasztikus humorú, morbid, de nagyon is emberi verses párbeszéd az ágyam szélére telepedő halállal. Vele tekintek vissza a mögöttem hagyott éveimre, félelem és nyavalygás nélkül, gondolatélesztő mondatokkal. Erről ez olvasható a könyvben: Létezhet-e az a gyakran emlegetett, halálunk előtti három perc, mely alatt végigfut szemünk előtt életünk összes történése? Valóban juthat időnk arra, hogy elszámoljunk életünkkel? Úgy gondolom, ritkán ily kegyes a Sors, így hát elébe mentem, és a váratlanul mellém toppanó, őskaján cinikusnak mondható vendégemmel beszéltem át mindent, amit fontosnak gondoltam az életemben.